A mai nap legbátrabb és egyben legromantikusabb dolga, hogy megleptem a LÁNY-t, felhívtam, hogy elindultam hozzá, mert úgy gondolom, hogy… Mi? …de hogy otthoni ruhában van, meg hogy mi?… Azt sem érdekel, ha uborka pakolás van az arcodon volt az összegzés… Megérkez, lejön és csak néz, a LÁNY pedig zavarban és beszél, én pedig bólogat, mutogat, odaadja az ajándékot, majd a másikat, a LÁNY többször lesüti a szemét, a fiú legszívesebben elrabolná, mert odavan érte, de sajnos vért nem tudott hozni… Aztán felteszi kérdést, hogy kap-e pofont, majd megcsókolja, majd mégegyszer és úgy érzi, hogy ez kölcsönös… A LÁNY bocsánatot kér, amiért szét van esve, a fiú csak nézi, és nézné élete végéig olyan szép és szégyenlős… Aztán még egy csók és egy búcsú! … avagy tedd meg, mert nem utána bánkódsz, hogy miért… A LÁNY annyit mondott, hogy nagyon profin nyomod, a fiú erre annyit mondott, hogy kevés lánnyal tenné ezt meg… Szimplán boldog… A fiú csak szeretni szeretne és a tenyerén hordozni, ezt a kincset…