Megint voltunk filmklubban, igaz itt a film uténi beszélgetés jobb volt mint a film. Érződött, hogy a leányzó első rendező és nehezen sikerült feldolgozni ezt az érdekes témát, de ami számomra fontos, hogy megint feldobott csomó morális kérdést és társadalmi kérdést. Ki a hős? Miért jó ellenzékinek vagy kivülűllónak lenni, vagy fordtva? Hova tart a világ? Terrorozálhaak-e az emberek? Miért szemetek a multik? Milyen a jó vezető? Kik most a vezetők? Miért alázunk meg embereket, vagy épen miért nem foglalkozunk embetársainkkal? Sokkal többet szóltunk hozzá mint multkor és amikor nyalogoltunk hazafelé Marcellékkel, akkor azt mondtam, hogyha sokat járun ide, akkor olyanok leszünk mint a két fikázós öregember a Mupeth show-ból... :-) Maga a fil Szabi szavaival élve súlytalan, emi igaz is és nem annyira kiforott, de felismertem benne az ellenzékit, avagy hogy vannak még olyan emeberek, aki kiállnak és elmerik mondani a vélemyüket, illetve segtínek az eleseteken, amikor a többieken erőt vesz a tömegpszchiózis...
Aztán eszembe jutott egy tréninges történet, ahol az első feladat a bemutatkozás volt, az első néhény ember hozta a szokásosat, vagyis így hívnak, ennyíi idős vagyok, itt lakos, ezt csinálom, egyéb bullsghit... Aztán jöttem én: - Gábor vagyok, alkoholista. Fél éve nem ittam... Ekkor láttam először egy tréner arcán a rámületet... :-) Persze utána összspanoltunk, meg minden, de valahogy akkor ehhez nem volt kedvem és ennek így adtam hangot...
A film egyébiránt az amúgy is sérült társadalmunkat próbálta egy kicsit analizálni, de nem érte el azt a célt, amit kellett volna...
... és akkor még egy történet. Miért van az, hogy ha egy ügyfélnek, aki tudja a számomat és elmegy otthon a káebltelevízió, akkor a rögeszméje, hogy felhív, hogy miért nncs és hogy mit lehetne tenni. Ennyire nem lehetünk szegények, hogy eg ykib*szott könyvez nem tudunk levenni a könvyes polcról, na ez az igazi gond! Van egy kis kattanása, nem csak a magyar társadalomnak...
Ma megjöttek csövek a motohoz, vagyis a terv kezd összeállni, avagy van két gyönyörű kipufogóm, azt hiszem ez volt a legnagyobb öröm a mai nap!
Egyébiránt pedig a visszafogotság és a nihilzmus jelemezte a napot, de ha jól értettem, akkor kevés ember akart ma szikrákat, illetve világmegváltást... Ennek ellenére sikerült olyan fdolgok végére pontot tennem, amely régóta bögyömben volt...
Avagy a lusta ember ezért fruszrált, mert nem csinálja meg adolgit és ez nyomasztja, míg valljuk be őszintén néha tényleg jobb átesni nem kívánt dolgokon és akkor nincsen nyomás és feszkó...
A bizalmat ki kell érdelemlni és meg is lehet előlegezni, de eljátszani csak egyszer lehet, így a mai nappal egy ismerőssel kevsebb van, mármint ismerem, de nem akarom úgy ismerni... Az igazi probléma, hogy az meberk néha nem akarjék a problémákat személyesen megbeszélni, hanem inkább azt választják, hogy gerictelen módon hátbadöfik a másikat... Kine kell egy ilyen ismerős?
Miért?
Alapvetőjében minden ember tudja, hogy mi a jó és mi a rossz, legalábbis remélem sejti, de ennek ellnére néha olyan mintha örömmel küldenék a vakot a zebrán a busz elé...
Értem én hogy néha tulságonsan cinikus, vagy gúnyos vagyok, talán még bunkós is, de azért ki lehet szedni ebből a lényeget, csak néha az emeberk lusták gonolkozni és csak a felszínen kaparnak...
Holnap snokker, szedán és csütörtökön mozgás, pénteken Hetye, ha minden jól alakul...
Mára ennyi az elmebajnokágból!
