Megvagyok, igaz ez csak a látszat, furcsa ez a munkanap, egyelőre hangosan zenét hallgatok, dolgozni nincs kedvem, igaz semmi életbevágó dolog sincs jelen pillanatban, van egy listám, de ez megvárja a következő évet, ilyenkor a másik oldalon is halál van. Egyben nem nagyon látom, hogy hol a kontroll, kicsit parasztvakításnak érzem, hogy most itt vagyok… Moloko!
Elhatároztam, hogy végleg lezárom magamban a LÁNY „ügyet”, próbálok keveset gondolni, ami nagyon egyszerű, no post, no levél, no telefon, no katt, no képek, no… Iszonyatosan fáj! … és ez nem tudom meddig lesz így. Ami nem öl meg, az erősebbé tesz! Egyben nem akarom meggyűlölni, ahhoz hogy ne szeressem! Ááááááááááááááá, már a sírás sem segít…
A csütörtöki TM-es party-n megismerkedtem egy lánnyal, aki 25-én írt SMS-et, de nem válaszoltam neki, nem volt kedvem és most sincsen nagyon semmihez… Csak a barátaim segítnek túlélni a mindennapokat. Életemben először egy kicsit máshogy telt a karácsony. Persze voltak szokásos dolgok, mint a családi szentdélután, meg a bátyáméknál a vacsora, meg legozás ezerrel, aztán úgy volt, hogy átmegyek Keggáéhoz, de előtte beugrok Kovácsékhoz és ebből az lett, hogy ott ragadtam, sokat nevettük, beszélgettünk, fosztottuk a hűtőt, aztán Piaf… Hajnalban haza. Másnap elkezdtem nézni a 24-et, aztán Gyuriék, keresztfiam, buzz lightyear, halászlé!, megint legozás és némi lounge… Irány Keggáék, szakadó hóesés, Budapest fehér, majdnem nekem pördült egy autó, de nem hagytam… Kis ajándék Kegga hasának, aztán póker hajnalig, kicsit szenvtelen voltam, de elfért az asztal mellett, imádom amikor Melinda oszt, még mielőtt ki nem hűl… :-) Aztán reszketve ültem az autóban, mert nem hoztam kabátot és nagyon hideg volt, avagy majdnem megfagytam, aztán óvatosan haza… Nem lehet dohányozni! :-( Persze azért próbálgatom néha a téli vezetést, csak így lehet érezni, hogy mi lesz, ha lesz valami… Megint késői kelés és érkezés anyukám, egy remek ebéd, egy DVD csere, NFS fel, nagy az öröm, kis és egyben utolsó karácsonyi hangulat, aztán haza és a szieszta helyett 24 sokszor, vicces, hogy pont egészkor kezdtem… Aztán, még egy és még egy és a végén még egy… + egy telefon Erikával, akinek van egy szikrája, de nem tudja, hogy mit is szeretne…
Vagyis valahol itt tartok most… Remélhetőleg este Keggával belekezdünk a Panzers Coldwars-ba, ha visszakapom a projectort, amit kölcsönadtam egy vetítős project-hez, Héber kolléga kimerészkedet ezért a gettóba tegnap este…
Lesz még szilveszteri buli nálam, hát kíváncsi vagyok, mi lesz a vége… Régen volt már nagyobb méretű házibuli, igaz az elsőt soha nem fogjuk utolérni…
Csillagidő…
Nem megy ki a fejemből a Piaf film, akarom mégegyszer, de most egyedül…
Valahogy lesz majd a következő év is, tervek vannak, csak be kéne őket tartani… :-)
