Hol vagyunk most?
Annak idején az "energia"
egy piszkos szó volt.
Kétszer meggondoltuk,
hogy felkapcsoljuk-e a lámpát.
Egész városok maradtak áram nélkül...
Kevés volt az élelem,
Autóinkba benzint tankoltunk...
De mindez a múlté.
Hol tartunk most?
Hogy tettük a világot jobbá?
A sivatagokat zölddé...
Mára mi lettünk a világ legnagyobb
fúziós energia termelői.
A nap energiáját a hold kőzete megköti...
mi pedig a kőből kinyerjük.
Mára annyi tiszta Hélium3-mat
szállítunk a földre,
hogy ezzel ellátjuk a föld energiaszükségletének
több mint 70%-át.
Ki gondolta volna?
Az összes energia, amire valaha szükségünk volt...
végig ott keringett
a fejünk fölött.
A Hold ereje.
A jövőnk ereje.
HOLD
Kell, ennél több? Nem kell, met van benne úrhajó és ha van benne, akkor ez Sci-fi és akkor rendben van, de tényleg…. Ez volt vasárnap!
A hétfő úgy indult, mintha még hétvége lenne, egy megkésett sms, egy megkésett ötlet, egy megkésett érkezés és néhány megkésett levél… Aztán egy gyors döntés, hogy ott és akkor, közösen, aztán egy kérés, aztán egy kv, aztán egy másik Ágival aki bírja, aztán haza összevissza, 2 rolling, avagy a szokásos, HÉV sör nélkül, némi sor, aztán némi sör, program füzet, aztán másodpercek, aztán Kispál sok másodpercig, még sör, ide-oda, hello-szia-szevasz, aztán csodálkozás, hogy miénk az úttest, aztán futás a busz után, aztán csodálkozás 923 másodpercig…. J
