Hát, akkor lehet így is….
Vannak dolgok, amelyeknek őszintén örülök, mint pl. hogy előző héten visszakaptam a fotelt új kárpittal, meg hogy elkészült az egyik bringa, a másikkal pedig a fene tudja mi van… Az is jó, hogy Reni teljesen befogadott, a kétes karácsonyi buli után, náluk lounge-oztunk. Amúgy ez életem legszarabb karácsonyi bulija volt, nem tudom azért mert végig kellett hallgatni egy x órás bullshit stand-up-ot, ahol az őszinteségnek a szikrája is hiányzott, vagy azért mert érezhetően a közösség, nem közösség. Szerencsére a szomszédban ott volt a Jafholcz karácsonyi party, ahol tudták mitől döglik a légy, vagyis hogy a céges karácsonynak az a lényege, hogy mindenki együtt legyen és mulassunk egy jót, így nem keveset táncoltam, illetve átjöttek a többiek is, szereztem néhány új ismerőst is. Meg volt néhány perc együtt is, igaz ez titok…
Egy idő után nem kellett kimenni dohányozni… :-)
Állapotom instabil, mint egy palack nitroglicerin, nem szabad ütögetni… 24 órán belül akkorát zuhantam, hogy fel sem tudtam fogni, a két egy soros kiverte a biztosítékot. Csalódtam magamban, miszerint az optimizmusom elnyomta a realitást és az emberismeretet, a jeleket pedig tényként kezeltem, a másik oldalról nézve pedig tanultam nagyon-nagyon sok dolgot és az elmúlt négy hónap életem egyik legszebb és leggyötrelmesebb időszaka volt. Nincs rosszabb a viszonzatlan szerelemnél, csak az ha az ember kap egy kosarat és borul minden, nos ez jobban fáj, habár jó volt tisztázni… Egy síráson már túl vagyok, de magamat ismerve nem ez volt az utolsó. Tudom, hogy hibáztam, hogy nem így kell, de ez ellentétes az érzelmeimmel… de ez egy olyan műfaj, amihez két ember kell! Ebben az esetben csak én voltam… Tegyünk ide egy pontot.
Jelen pillanatban magányos farkasként vonyítok az éjszakában…
… és egy kis szombati pörgés is volt, ami jó tett, vagy legalábbis elterelte a figyelmemet, köszönöm...
