Azt azért nem mondanám, hogy felhőtlenül boldog vagyok most, olyan szokatlanul minden egyértelmű, letisztult, egyszerű és tiszta, pedig nem is… Kicsit olyan mintha a purgatóriumban lennék. Nincs semmi sürgős, megszokásból mennek a dolgok, határozott és egy picit kegyetlen vagyok… Úriemberes osztós. Érzéktelenül érzelmes… A hiány fájdalma viszont, megőrjít… Ezért kell visszafogott és kedves lenni az emberekkel… A rend lepelként hull rám...
Gyúrtam egy új karaktert, még nem sok az XP-je, vagy jól titkolja, mivel átlagos…
Annyi volt már, de nem értem, hogy Őt miért nem…
Tegnap volt Super Bowl, amely meghatározta a mai napot, de nem irányította és ez fontos… Volt ma egy homlok puszi és egy simogatás, azt hiszem átléptem egy határt megint, nagyon nem kéne…
Újabb felvonás a bábszínházban…
Kinyitottam a boltomat, ha nem is állnak egymás lábán a vevők, de azért érdeklődnek… Ha tudnák, hogy ez csak illúzió, vagy egy múló szeszély…
Talán csak egy atombomba tudna kibillenteni a jelenlegi nyugalmamból, igaz akkor rögtön bele is égnék a padlóba… illetve nem kéne hamvasztani!
Gondolkoztam már, hogy milyen lenne a temetésem, kik jönnének el, egyáltalán hol, na meg, hogy hogyan… Mindig azt mondtam, hogy cigányzenekart szeretnék, meg hogy hátsó sorokban pálinkát osztogassanak, ez utóbbit most is fenntartom, de inkább gospel kórust szeretnék… illetve ha előtte még kivennének belőlem egy-két dolgot, akkor hajrá… Hátha valaki még használhatja, igaz a tüdőmet nem ajánlom. Nyugi, nincsen baj, csak hangosan gondolkozom… Szeretek én élni, de azért van egy-két dolog… Egyébiránt meg minden menjen törvény szerint!
Addig is fogyassz:
