Nem olvasom át, csak post, pedig lehet, hogy kéne, de nem érdekel, leszarom... Morcos vagyok vagy mi rák... Csak tenni akarom a dolgomat! Lehet, hogy nem kellett volna hajnali 1-ig motorozni... ;-) A sorrend nem úgy van, de egyszerűbb így... Elküdöm még azt az ajánlatot, aztán majd csak lesz valami...
Elmentünk fagyiért Cell-be, így ma már nem iszom, pedig húsvét van. Volt lighti locsolkodás, pohár vízzel és csöppökkel, aztán meg piros tojás, ami feláldozásra került a reggelinél a sonka mellé. Tegnap esti késői fekvés, némi hard topic és a női orgazmus megértése, meg minden más, egy kis eső, egy levél amitől fülig ért a szám és még most is jó kedvet okoz. Viszek neki tulipánt, remélem még láthatom ma és nem mond nemet, ha felhívom, hogy odamegyek… Majd meglátjuk, egyelőre még a délután telik egy megkésett ebéddel és mérhetetlen nyugalommal, Gyula alszik, nincs túl jól, valami halálos kombinációt fogyaszthatott, életemben először elmentem a temető felé, meg utána és amikor először leért az alja visszafordultam, de még benéztem egy csöppet az erdőbe, na az jó volt, bíztam benne, hogy olyan lesz mint a vadaspark, de inkább olyan érzésem, volt hogy engem néznek, így nem…
Meg kell tudnom, nagyon sok mindent a családról, hogy szakvéleményt kaphassak, igazából anyuka iránymutatását, odateszem majd Erikáé mellé és szemezgetek belőle, ha úgy… Amúgy nem is tudom, a szívem jól van, csak terhelt, Orsi is túl bonyolult és még ha szeretném is, akkor is túl botor vagyok kezdeményezni, habár tegnap este megkérdezetem, hogy nem kísér-e el, de nemet mondott, és ilyenkor nem szoktam megkérdezni még egyszer… Éjszaka a stúdióban, Session At Night…
Hetye, minden hetyei blog így kezdődik… Felfoghatatlan rövid nadrágban, pólóban és szandálban kint ülni a Portugál udvarban és megnyitni egy kicsit az elmét. Tegnap anyuka (egyébiránt asszonyom, hölgyem, nem utolsó sorban Szilvia) megmondta, hogy a nőkkel kapcsolatban nem kéne használnom az agykérgemet (cortex), vagy a logikus és elvont gondolkozást, az irányítás, az önuralom és tervezést vezénylő „központot”… Igaz megint egy kicsit többet ivott, de ilyenkor szeretem, őszinte és megmondja a frankót… Aranyosak voltak, hogy drukkoltak a randi miatt… Ma reggel pedig meg tudtam, hogy családi barát, avagy a család barátja vagyok, igaz ezt eddig is tudtam, de a megerősítés jót tett… :-) Kovács Úr főzött nekem kávét, mert asszonyom, nem akart rendes kávét csinálni… Apuka helye foglalt volt, mert az apuka helye, így a nagy szobában aludtunk Panniékkal, nagyon régen nem aludtam ott… De jó volt, igaz hiányzott az saját hálózsákom, igaz erre korábban is gondolhattam volna… Annyira megszoktam, hogy mindig bent van a kocsiban, hogy csak az utolsó pillanatban jutott eszembe, habár Zsófi mondta korábban… Annyi dolog van, amit vissza kéne szerezni vagy vissza kéne adni, a dolgok ilyenek…. Nem írt levelet a Lány és ez így nem jó, vagy legalábbis nem fair. Habár hétvége és mindenki lazában kezeli gondolom a dolgokat, de eddig hozzászoktam, hogy kapok naponta egy választ, meg én is írok… Na mindegy, helyén kell kezelni a dolgokat, én pedig bevonzom a nem egyszerű eseteket, az ideális, túl jó lenne…Lehet, hogy jön Orsi, ennek viszont örülnék és sajnálom, hogy a mai napig nem válaszoltam a levelére… Tegnap este gyönyörű csillagos éjszaka volt, a google sky pedig remekelt, egyszer majd nyárom egy mezőn, vagy nem is tudom hol, de nyugodtan végéig kéne nézni a dolgokat… Meg egy kicsit foglalkozni vele… Egy kicsit elkapott mostanában az Univerzum, Stephen Hawkings, meg a többi CGI-s cucc, tágítja a világképemet és megpróbál magyarázatot adni a megmagyarázhatatlan… Meg kéne tanulnom, hogy mi a legközelebbi csillag, meg a legközelebbi Galaxis, de egyelőre még keverem ezeket, amik játsznak, az Alfa Centauri, az Orion köd és még valami, de annak nem jut eszembe a neve… Na majd ha lesz rendes net, akkor megnézem, meg még sokszor a angolul az Into the Univers-t… Meg magyarul, meg még egyszer angolul, nevezzük ezt egy érdekes nyelvleckének… Meg van egy másik sorozat, meg mindez HD-ban…Egyelőre felfoghatatlan a szomszéd, az állatok, az LP, a reggeli, a barátok, a napfény, a vidék, a nyugalom, a természet közeli élmény, na meg így az egész… Válaszolnom kéne egy-két levélre, de ezt majd később… Ma irány Szombathely, mert nagyi rosszul van, én pedig meglepetés szeretnék lenni… De örült az egész… Na mindegy, tegyünk ide egy pontot.
Ja és megint csak minden másodikat….
Backtrack, avagy máshogy, de visszakerültem a gép elé. Annyi bizonyos, hogy megyünk Szombathelyre és találkozunk, ez jó érzés, igaz van egy olyan érzésem, hogy soha nem fogom megismerni, túl hippi (de anyuka mondta, hogy nem), meg örült és deviáns… Meg olyan aki furán áll hozzá a világhoz, ezért a világ is furán viszonyul hozzá, meg nem is értem, talán a husky szemek, vagy az egész… Ez valami olyan elérhetetlen, mint GZ, igaz Ő még bonyolultabb, vagy csak az élet játszik velem, szokás szerint kegyetlenül és durván… Aztán itt van Barbara Ági, akivel megint csak túlreagáltam a dolgot, vagy nem értem, vagy furi… Nem értem, hogyha valaki megígér valamit, akkor miért nem lehet betartani… A fontosság adott, Isten, Haza, Család, de én nem szoktam lemondani a programokat… Amúgy nem hinném, hogy ez miattam lenne, de akkor sem esett jól, jót tett volna a lelkemnek egy csöpp romantika, hogy Úriemberként viselkedhessek egy hölggyel, hogy a tenyeremen hordozhassam és hogy hagyja, de az annyira ideális, hogy nem is léteik, vagy csak nekem nem, vagy csak mindig bekívánom, de mégsem… Nem kesergek, nincs miért, a magány igaz fájdalmas, de nagyon edz és bizonyos részben kényelmes, na meg rákényszerít bizonyos dolgokra, másrészről pedig kényelmes, a felelősségteljes pedig más mondhatni túlzás. Imádom, hogy nem kell megbeszélni a dolgokat, legfeljebb magammal, igaz ez néha skizós egy picit, szóval nincs magyarázat, csak az ezzel járó veszély és felelőtlenség… Az idő múlásával viszont vigyázok magamra… A héten kétszer voltam mozogni, és egyszer úszni, na meg péntek este Rudasban Gáborral (na azért ennyire nem vagyok skizó, habár)… Amúgy sokszor van olyan érzésem, hogy a világ csak körém van rakva és nem valódi, folyamatosan építik a díszletet és vért hánynak, amikor el akkor utazni, mert akkor le kell gyártani egy újat, ami még nem volt tesztelve és rizikós… Van még egy dolog, amely foglalkoztat, az pedig dimenziók és a mi lenne, ha… Avagy ha egy döntést máshogy hoznál meg, akkor egy másik dimenzió nyílna, illetve lehet nyílik is, és azon a vonalon fejlődik tovább a történet… A de ja vu, pedig lehet, hogy ennek az eredménye, amikor a rég külön vált dimenziód találkoznak, együttállnak, igaz ez utóbbi túl asztrológusos, na meg nincs is bizonyíték, én pedig materialista vagyok, talán egy hangyáit racionális és realista, csipetnyi optimizmussal fűszerezve… Miért van, az hogy a lányok meg tudják ölni bennem a lelkesedést, vagy csak az a baj, hogy túl hamar beleélem magamat a dolgokba és ha nem úgy, vagy lassan alakulnak az események, akkor elkeseredem, úgy mint a lobogó hagymára szórt piros paprika… és ez a lelkesedés soha nem jön vissza! Kicsit be kéne zárkózni és rájönni egy-két dologra, valami mást kéne csinálnom… Pl. lehetnék udvarias, figyelmes és geci jó pincér, igaz nem keresnék sokat, illetve az nem lenne annyira visszavonult, de jobban élvezném, mint a mostani munkámat, amiben már nem sok öröm van, talán egyedül a beszélgetések és az a kis vidámság, amit a nyomorunkban átmentettünk… Néha, annyira szánalmasnak és szégyenteljesnek érzem az egészet, illetve röstellem, hogy ehhez a nevet adom… Annyira nem az ügyfelekről szól ez az egész! Viszont nem kéne panaszkodom, mivel jelenlegi életformám betápját nem kéne osztani… Habár meghasonlott ez az egész, egyszer gyűlölöm és szeretem az egészet, a lelkem pedig a páncélban a munkakönyv mellett… Vágyom arra, hogy sok pénzem legyen, hogy egy kényelmesebb életet éljek, de tudom, hogy boldogtalan lennék, mert nem tudom megosztani senkivel… illetve meg tudom, de nem úgy! Asszonyomtól előbb megkérdeztem, hogy mondja el az tutit a nőkkel kapcsolatban, de lerázott és azt mondtam, hogy csak négyszemközt… de viszont mosolygott. Közben hívott anyukám, hogy mikor megyek vissza hétfőn, számítva arra, hogy esetleg meglátogatom őket, de ebből az lesz, hogy nem… Jó érzés, az hogy szeret és mindent megtenne értem. Én pedig képtelen vagyok ezt viszonozni, sokszor mogorva és egy picit türelmetlen vagyok, nem hallgatom meg és még kevesebbet beszélgettünk, illetve alig mondom magamról neki dolgokat… Sokszor megtartom magamnak a problémákat és emésztem, ami nem látszik rajtam… Nem ritkán játszom nyílt lapokkal… Felhívnám, de akkor se, megvárom amíg válaszol, ezt az egyet megtanultam… Lassan tanulok, de néha tényleg hallgatnom kéne másokra és nem a megérzéseim alapján cselekedni, amiről azt hiszem, hogy csalhatatlan, de sokszor a sustyásba visz… és beszéltem Wörössel, hiányolta a társaságomat, ez jól esett, kiégett Kapitánnyéknál tegnap… Jó lenne lejátszani azt csatát, mert háború már réges-régen elkezdődött… és megvan a válasz a kérdésekre, talán ez örökre megmarad. A legközelebbi galaxys, az Androméda köd, a legközelebbi csillag pedig a Proxyma Centauri az Orion övén… :-)
