Nagyon gyorsan kiderült, hogy tényleg Jedi vagyok, folyamatosan téma a midiklorián szintje, illetve ennek változása, Luci pedig a padavan-om… Avagy nagyon sokat röhögünk, hogy mindenre találunk valami Star Wars hasonlóságot… Másképpen mondva, sérti a fülemet ez a hitetlen beszéd!
Ulcinj után egy nagyon kis és szűk úton lehet eljutni az Albán határig, kétszer is megálltunk közben, mivel Jogsinak pánikrohama/betegsége van/volt és ez nagyon nem szerencsés, ha motorozik az ember… Sikerült megoldanunk a problémát, felvidítottuk a srácot! J Az utolsó megállót, kb. 500 méterrel a határ előtt találtuk, ami igazából azt jelentette, hogy mindenki beöltözött, felváltott kettesbe, aztán a kanyar után hirtelen kiszélesedett az út és ott volt a határ, ezen is sokat röhögtünk… Sokat változott a dolog az útikönyvhöz képest, most már egybevont határ van, és nem kell a gépjárművekre regisztrációs lapot kitölteni, szóval tök modern volt az egész, ez tetszett…
Jogsi rápörgött, erre a regisztrációs dologra, így fel „kellett” hívni a nagykövetséget és megkérdezni, hogy mizu? Nem tudom ki próbálta ezt már, de kicsit olyan mintha egy felkészületlen Indiai telefonon operátorral beszélnénk, avagy ha ezt sem értik és nem tudnak rá válaszolni, csak annyit kérdeznek folyamatosan, hogy minden rendben van-e, akkor hogy tudom meg például azt, hogyan lehet bevándorolni ide, vagy esetleg hogy tudok munkavállalási engedélyt szerezni… Szóval kész… Mondjuk azt, hogy azt mondták nem kell! J
Még Montenegróban láttunk egy olyan falut, aminek mind a két végén volt egy-egy Lukoil kút, de falunak nem lehetett több lakója mint 200-300 ember, avagy valószínűtlen volt az egész…
Nekem se és a többieknek sem volt egyértelmű a határ, azt hittük, hogy két külön van, de mint kiderült, ez összevon volt, erre már csak akkor döbbentünk rá végelegesen, amikor mentünk 1 km-et, és elhagytunk csomó lakóházat és néhány benzinkutat, és ez valószínűtlen általában két határ között…
Ezt a részt utólag írom, de olyan megrázó élményem volt, hogy… Lejöttem ide a bárba és kértem egy sört és egy kv-t, elszívtam pár cigit, de tulaj szólt, hogy az apjának valami légzési nehézsége van és ha lehet menjek ki, semmi probléma nem ezzel kiültem a ház elé a sörrel és cigivel a szemközti mérleg bolt előtt pedig egy nagyon durva kéregető karakter cigaretázott és sörözött… J Az embert láttam már, mondjuk az hogy csöves és nagyon furcsán, rézsútosan, hátul lévő súlyponttal jár és úgy teszi a lábát mint az AT-AT… J
Az első élmény komolyabb albán kontakt a határ után egy kéregető cigány gyerek volt Shkodra nyomornegyedében, itt kell ráfordulni egy régi hídra, amely egy sávos és fa pallók vannak rajta, illetve itt ismertem meg a közlekedési morált, avagy nem úgy van index-esz és beengednek, hanem határozottnak kell lenni és dudálni kell, hogyha menni akarsz, ez a technikát több mint 1 hét után mesterire fejlesztettem, illetve ködlámpával járok, mert az respect-es… A dolog lényege, hogy a nagyobb és erőszakosabb autónak van elsőbbsége! J Előztem úgy dudálva teherautót, hogy szemben fékezett a kamion a szerpentinen… Nice! J
Avagy kicsit olyan mint a káosz, ennek a legjobb példája az az autópálya, amely Tirana felé megy, új 2x2-4 sávos aszfalt felfestés nélkül, aminek a szélén gyümölcsöt árulnak, vagy szembejön egy szamár kordé, esetleg simán körülnézés nélkül átsétál valaki… Volt egy terelés a szembej övöknek, ahol fel volt álványozva egy híd és nagyon sokan nem mentek vissza a saját oldalukra, mert nem volt kitáblázva, simán jöttek tovább a mi oldalunkon… Az autópályán végig 20-as tábla van, hogy munkások dolgoznak, de sehol senki, csak traffipaxok, így sikerült meglépni néhány 80-as traffit, de mindenki annyival ment, így minket sem állítottak meg… Olyan műszerük van, amely mér, de nem rögzít… Az autópálya mellett a legdurvább élmény az 1 km-en keresztül elhúzódó kamion és teherautó bontóvolt, az utóbbi 100 év minden típusának alkatrészével… J Ja, index-et nem használnak, csak dudát… Egyébként nyugodtan tolják, csak máshogy és sok az erős autó…
Az egyik benzinkútnál találkoztunk egy örült lengyel motorossal, aki már hónapon óta itt van egyedül és bejárta az összes hegyi szerpentint egy BMW túra-endúróval, tartott egy rövid élménybeszámolót, majd nyomot egy sikkes indulást a murván keresztül vissza az „autópálya” leállósávjába…
Megérkeztünk Durres-be, ami Albánia legfontosabb kikötője és itt jár az egyetlen vonat Tirana és Durres között, lényegében ez olyan mintha Tirana kinőtt volna a tengerpartig… Egy kis keresgélés, néhány megállás és egy rendőri elzavarás után, megtaláltuk a Plázsot, ami a nyaralós rész nem messze a kikötőtől…Igaz menetközben volt, hogy elhagytuk egymást, mert Gyuláékat nem engedték be az egyik körforgalomba és amikor felhívtam, hogy hol vagyunk, akkor annyi ki volt, hogy nem érette, már ekkor érzetem, hogy teljesen meg vagyunk zuhanva, mert kikészítettek az első albán élmények, az út és minden egyéb…
Megálltunk a tengerparton és beültünk egy elegáns hely teraszára, jól nézett ki ott a sok kikészült motoros, nekem pl. a földre szolgálták fel a cappucionót és az ásványvízet, mert nem akartam felállni, olyan kényelmes helyet találtam, szóval két kör gyaloglás és némi megbeszélés után egy Macedon családnál találtunk szállást, akinek van 6 emeletes épülete a tengerparton, a földszint egy étterem és kávézó, az első emelet cukrászda, a 2-3-on ők laknak, a többi pedig appartman 30 eutórét / db, úgy hogy 3-3 ágy volt mindegyikben… Szóval jól jártunk… és volt kilátás a városi autópályára is, ami a életem egyik leglátványosabb mozizása volt! J
Mialatt kerestük a szállást és gyalogoltunk a tengerparti sétányon, Jogis egyszer csak felkiállt, hogy ott egy medve, parancsolsz mondom? … és tényleg cigányember, medve karikával az orrában, szóval ez az igazi balkán… Ennél komolyabb nem lesz, gondoltam még akkor…
A házukkal szemben volt egy két magasabb és épülő ház is, de volt ott egy régi fémvázra épült kocsma is, ami megérkezünk után elkezdetek bontani, avagy most van rálátásom, hogy és milyen formában építkeznek, mondjuk azt hogy nem túl gyorsan, mivel szinte minden városban van csomó olyan ház, ami csak szerkezetkész…
A tengerparton történt egy kisebb baleset érkezésünk előtt néhány nappal, mivel a parta sodródott egy teherhajó, irgalmatlanul jól nézett ki a strand közepén… A dologban a legviccesebb, az volt hogy Emelie-nek hívták Zanzibári anyakikötővel, hát oda tényleg kellett volna egy emelő, meg még 1 méter tengervíz… Próbálták vissza vontatni, három hajóval de nem ment, aztán a végén megpróbálták alól kiszivattyúzni a homokot, de ez egy hosszabb manőver, szerintem még ott van, vagy ott is fog maradni… Mindenesetre a város egyik legnagyobb és legújabb látványossága! J
A Macedón család amely befogadott minket, a legkedvesebb volt, amelyet eddig itt láttam, minden alkalommal kézfogás, spanon ölelés, mindig volt pincér, de hát végülis az egész család ebből él… Amúgy mindenhol irgalmatlan nagy látványosság voltunk, pláne úgy hogy alig van külföldi… Itt Sarandében találkoztam néhány skandinávval, de ennyi!
Az első tapasztalatok alapján az autók fele mercedes-benz, egy valamiféle nemzeti egység… A többi pedig valami nyugati, de főként német…az életkor változó, de igazából ez a német autók kubája, illetve tegyünk hozzá azt is, hogy az autók 15-20%-a igazi luxus autó, nagy és új mercik, Q7-sek, meg ehhez hasonlók… Na, ezek azok emberek, akik nem szotyit árulnak az utcán, ha értem, hogy mire gondolok…
A szállás és a beköltözés után még toltunk egy gyors esti fürcsit a homokos tengerparton, jót tett, de hidegnek tűnt…
Volt még egy kör osztásom is, annyira fáradt és kikészült voltam, hogy mindenkinek elmondtam, hogy mi most a baja, de jót tett felszabadította a gondolatokat…J
