kistrizso

Van úgy, hogy jobb a kedve az embernek, már ha jó dolgok történnek vele… és most azt hiszem, hogy ez a hétvége volt a legjobb ezen a nyáron. Nem azért, mert a többi nem lett volna jó, vagy nem szeretnék embereket és szitukat, hanem ez megérintette a lelkemet… és szereztem egy újabb igaz barátot! Történt úgy, hogy tavaly nyáron megismerkedtem egy Lánnyal, szerintem megvolt a szimpátia és minden ami anno kellett, de a dolgok úgy alakultak, hogy a Lány akkor nem volt jó passzban, így néhány félreértés, egy Kertem, egy kv és egy megkésett októberi györöki buli után, sokáig nem találkoztunk… Hallottam róla néha ezt-azt, illetve láttam a post-jait, néha még váltottunk is néhány üzit. Aztán pénteken, feltette a kérdést a köznek, hogy van-e szándék Balatonra menni? Erre én voltam az egyetlen jelentkező, mivel Keggáék helyett a motorozást és a magyar tengert választottam! Isteni, volt megmutatni az öreghölgynek a csudálatos vidéki tájat, faltuk a kilométereket és a végén néhány kisebb pihenő után megérkeztünk… A Lány nem volt otthon, felhívtam, pont akkor jött vissza a strandról… és akkor még nem tudtam, de elkezdődött valami, amit talán titkon reméltem, de mivel úriember vagyok, nem forszíroztam volna! A Lány tökéletes és kedves vendéglátó volt és csak beszélgettünk és hallgattam, hogy mi történt vele és merrefelé járt mióta… Aztán elmentünk feltölteni az almáriumot, közben söröztünk még egyet a mólon, nyaltunk fagyit a templomkertben, kaptunk sörös poharat is… és csak beszélgettünk megállás nélkül! Lassan haza, gondolván, hogy csinálunk vacsit, közben elhangzik a telefonban a mondat, amin sokat mosolyogtam, hogy „Te szerintem nem akarod tudni”…. J Aztán, vacsi és még sör, persze néha rá is gyújtottunk, nem egyszer, megérkezetek a szúnyogok, de csak beszélgettünk… Aztán vissza a citybe cigarettáért, megnéztük és hallgattuk a fesztivál utolsó számát, illetve menetközben magamévá tettem egy gondolatot, hogy tedd meg, mert utólag megbánod… Avagy a Lány már vagy döntött, vagy csak a véletlenek okoznak ilyen hullámokat szélcsendben! Frissen szerzett sörünkkel kiültünk egy padra a Balaton parton és szerintem nem telt el túl sok idő és megcsókoltam a Lányt és Ő viszonozta, aztán ez még jó néhányszor megismétlődött, beleértve más padokat is… J Közben megmasszíroztam Szent Ferencet és a madarakat is… Aztán egy még egy sör, cigi és egy vicces közös fogmosás után összebújva aludtunk el… Nem mondom, hogy nem vágytam volna többre, de egyrészt néha a kevesebb több… Avagy hippi Lány úgy döntött, hogy megosztja velem az ágyát. Az egyik legszebb reggelre ébredtünk, leszámítva az időjárást, amely akkor éppen hurrikánná próbált válni… De mintha egy külön kis univerzumot alkottunk volna. Amikor már egy csepp álom sem volt a szememben, de Lány még az ágy rabja volt, akkor megmasszíroztam a habtestét… Szerintem régóta nem történt vele ilyen! Ami egyben a férfi nem gyalázata… :-( Reggeliztünk, ejtőztünk a tetőn, majd elindultam, mert anyukámék vártak… Valahogy, így volt ez szombat délutántól, vasárnap délelőttig… Persze maradtam volna még, ki ne maradt volna, de ha az ember megígér dolgokat, akkor azokat be kell, hogy tartsa… Így ennek a történetnek a végére kerülhetne pont is, de én úgy érzem, hogy vagyunk annyira érdekesek egymásnak, illetve annyira nem ismerjük egymást, hogy inkább hippik leszünk! J