Újabb nap a semmibe… Persze nem, de akkor is… Valahogy máshogy kéne, de ezen még töröm a fejem! A dolgok haladnak maguktól és pedig nézem, mert így könnyebb, kevésbé fáj…
Te atyaúristen, most jutott eszembe Mos Eisley termálstrandja, mennyire valószínűtlen volt… Mint az őzek az út szélén, avagy az arany farkas, vagy a lángoló kutya… Vannak-e jelek? Vagy csak élénk a fantáziám… Vigyáznak ránk?
De jó lenne, ha nem kéne…
Nincs jobb mint fáradtan ½ 3-kor nevetni egy kv mellett… Vagy pörögni még egyet az éjszakában...
