… avagy mindenkinek arra van ideje, vagy dolgok ismétlik önmagukat és én vagyok a történelem! Hangulatom pedig kileng, a „mérleg” lába pedig nincs odacsavarozva… Az idő pedig a végtelenségig oldja a dolgokat…
Akkor most fogom energiáimat a munkába forgatom, megrázom magamat, kezd vége lenni a nyárnak és egy álomnak… Persze nem, de most ezt érzem! … vagy csak nagyot csal az emberismeretem, vagy nagyobb a lelkesedés a kelleténél, vagy tudja csöcs… Sok a dolog mindenhol! Nézzük a pozitív oldalt, így legalább eltudok menni tornázni, meg füvet nyírni nagypapámnál és még ki tudja mi mindent… Annyi viszont bizonyos, hogy a remény hal meg utoljára! Én pedig elnyerem méltó büntetésemet…
Habár:
A mécslábak között valakit láttam, aki ember fiához hasonlított. Sarkig érő ruhába volt öltözve, a mellén kék lótusz, haja rövid volt, szeme mintha tűzláng lett volna, csak azt eltakarta napszemüveggel. Lába kemencében olvasztott libanoni érchez hasonlított, hangja mintha víztömeg zúgása lett volna, szájából kétélű éles pallos jött elő.
Bárhogy is lesz, Ő az etalon… Türelmetlenségemet, pedig Isten bocsátja majd meg Szent Péter helyett a végén… Sajnos a természetemen képtelen vagyok uralkodni, de nem is lennék én, ha nem… Kivár, értelmez, gondol, akar… túl lelkes vagyok és ez az igazi bűn! … vagy magamban kéne feldolgozni dolgokat, mint ahogy most is csinálom…
Respect, hogy tanácsot kértek tőlem egy olyan dologban, amiben nem lehet tanácsot adni, viszont ma megint megkértem a kezét és megint igen mondott, igaz eddig mindenki… Persze, aki meg ezt anno komolyan gondolta volna, annak nem kértem meg! A Lány örült és egyenlőre úgy tűnik, hogy ezen nem is akar változtatni és felnőni sem, pláne önálló felelősségteljes döntéseket hozni…. Segítettem, amennyire tudtam, de nem fair valakinek az életről dönteni, amikor megvan neki is az ehhez való esze… Volt úgy is egy ideig, hogy ma Györökön alszom… vagy nem!
Na jó, egy része kijött, a többi pedig bent marad mindörökre… Majd kijön, ha kinyitják!
Ma egy kicsit értelmetlenül álltam bátyám előtt, szép és kihívásokkal teli, hogy máshogy értelmezzük a világot és mást várunk tőle… Vagy csak én, nem tudom, sok mindent nem tudok… Vannak dolgok amiken javítani kéne…
Ha tudnék, akkor sírnék…
Itt lesz vége:
.
