Rendkívül hálás vagyok, hogy idén már ehettem bográcsból és süthettem szabad tűzön, ez utóbbit Zsófi és Tibor szülinapján a Róka-hegyen… Igaz a reggel rettentő rohangálósan indult emiatt, sok dolgot és embert dobtam fel és az utolsó fuvarban anyukát is, aki most már inkább asszonyom… Már nem félek tőle annyira… Zsófi megölelt és azt mondta, hogy a legjobb barátja vagyok, de biztos vannak még rajtam kívül is barátai, mindenesetre zavarban voltam és elérzékenyültem, mese desszert, eredetileg más volt a címzett, de nála jobb helyen van… :-) Amúgy meg szél ide, meg oda, mezítláb polóban nyitottuk meg Orsival a kávézót, amely nagy népszerűségnek örvendett… de most már tényleg kéne venni egy új palackot, jó lesz az majd Montenegróban… A 3G pedig kapja be, hogy nem volt jelen. Monyesz a gravitációt meghazutolva ellen állt minden esésnek, avagy van annyi alkohol, hogy ne essen baja az embernek…
Most már több mint 1 hete levelezünk és ez jó, kicsit örült, de kezdeti rajongásom és az eddig angyali mosolyok kezdenek életre kelni, habár egy olyan szabályt készülök megszegni, amit megfogattam, hogy soha többet, de minél tilosabb, annál édesebb… Mindenestre jó vele levelezni és alig várom a csütörtököt, hogy újra lássam, a péntek este pedig… 1:11 A kislányos/királylányos külső, egy érzéki és értelmes teremtést takar, akinek ha halkan is, de megvan a véleménye a világról… Egyéniség!
A pénteki sörözés jó volt, de lehet, hogy következőt kihagyom, nem ismerem ezeket az embereket és bevallom őszintén, nem is nagyon vágyom rájuk, esetleg Lttmn vagy Kkny mesterrel, ha már így akkor szombaton családlátogatás lesz… Viszont jó volt gyalogolni az Andrássyn, nézni az embereket a küldöttségeket és segíteni egy finn párnak… Lehet, hogy tényleg tudok angolul, igaz lehet, hogy az az igazi kérdés, hogy mi a szint? Arról már nem is beszélek, hogy a Margot-híd felétől utolértem a 923-ast, bennem van az erő… Igaz ez a hét eddig nem mozgásról szólt, viszont csináltam ma remek zöldbab főzeléket…
G lezárva, azt hiszem, igaz nem a megfelelő módon, szégyenlem magamat és bűnbocsánatért esedezem… Mindenestre jobb így, életem legnagyobb zsákutcája lett volna egy jó seggért!
Aztán vasárnap God is an Astronout, némi sör, sok cigi, utazás, aztán víz, zene, zene, zene… Barátok és némi mulatság, aztán egy éjszakai hurka az alagútnál, aztán haza, mert ennek a hétnek is el kell kezdődnie… El is kezdődött, egyelőre köszönöm szépen… A nyugalom tengerén hajózok, viharoktól mentesen, a távoli villámlásokat még látom, de a mennydörgés már nem hallatszik ide… Más világban élünk és ez így is van jól, más elvárások és igények és lehetőségek… De ha nem bántjuk és marjuk egymást, akkor az mindenkinek jó…
Jön az Üvegtigris3… Most már csak megvárom!
A motorkerékpár szerelőnél, jönnek az új tapancsok, váúúúú…
Tudom én, hogy elzúg az idő és amint épphogy megszerettünk eltűnik. Eszemmel fel is fogom a változást, józanul és kíváncsiam szemlélem az alakuló újat. Nem vagyok érzéktelen a változó iránt. Jól tudom, hogy nem lehet és nem érdemes a megállítani az időt, mert úgy van bölcsen elrendezve, hogy múlik: sebeket gyógyítva, új izgalmakat ígérve. A változó idő az én közegem is, reményem és vigasztalásom. Úszom benne bátran én is, vagy csak evickélek, de mindenképpen előre, ahogy minden normális halandó teszi… Milyen szép gondolat! CsI
